A cinegefélék

Ezek az aktív, kíváncsi madarak a varjakhoz hasonlóan idomíthatók. Főleg rovarokkal táplálkoznak, de gyümölcsöt is esznek. Népszerű amerikai faj a fekete sapkás csicsóka (Poecile atricapillus); Európában a Gilbert és Sullivan által halhatatlanná tett, hasonló fűzfacsőrű csicsóka (P. montanus).Paridae, énekesmadár család, a Passeriformes rend, amely a cickányokból és a csicsókákból áll, mintegy 55 faj kis, társasági madár, elsősorban az északi féltekén és Afrikában.

A paridae családba számos karizmatikus csicsergő, csöcske és cickány faj tartozik. E csoport ma élő fajai 15,1 millió évvel ezelőtt váltak el ősi vonaluktól. A család 59 fajt számlál, amelyek kilenc nemzetségbe oszlanak. A családba tartozó madarak mindegyike nagyon hangos. A csoporton belüli fajok közül sok fajnak nyílt végű nyelve van.

A csicsergők és a cickányok arról ismertek, hogy fajukon kívüli egyedekkel is alkotnak táplálékkereső csoportokat. Ezeket a madarakat gyakran a táplálék elrejtésére való eltérő képességük alapján csoportosítják. A csicsergők a téli hónapokra tartanak eleséget. Különösen nagy hippokampuszuk van, amely lehetővé teszi számukra, hogy sok helyet megjegyezzenek.

A cinegefélék családjába 14 nemet és ötvennél is több fajt sorolunk. A köznapi nevükön egyszerűen csak cinege vagy cinke névvel illetett kedves külsejű kis madarakat, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1984-ben „Az év madaraivá” választotta. A kitüntető címet a hazánkban honos 6 cinege faj érdemelte ki, melyekkel a kertekben, parkokban, valamint kirándulásaink során a természetben találkozhatunk.

A gyakoribb fajok a téli madáretetési időszakban, a madáretetőn is állandó vendégnek számítanak. A kertekben leggyakrabban a széncinegét, a kék cinegét és a barátcinegét figyelhetjük meg, míg az erdőkben a fenyvescinegét, a kormosfejű cinegét, vagy a nagyon elegáns tollazatú búbos cinegét is megpillanthatjuk.

Magyarországon élő cinege fajokat 

Széncinege

Az egyik leggyakoribb, kedves külsejü madarunk. Minden olyan helyjen megtelepszik, ahol megfelelő odut vagy megfelelő üreget talál. Élőhelyei a városok, kertek, erdők, akár gyümölcsöskertek is. Megfelel nekik akár természetes akár mesterséges az odú, és gyakran előfordul, hogy igen érdekes helyeken is fészkelnek, mint a póstaládák, utcai lámpák búrái, a korlátok csöveit is nagyon jó szészkelő helynek találják.

Nagyobb testü cinegefaj testhossza 12,5-14 cm, szárnyfesztávolsága 22 cm. A hínek kicsivel nagyobbak testsúlyuk 16-22 gramm, a tojóké 14-20 gramm. Jellegzetes kinézete miatt, a széncinege könnyedén azonosítható. A széncinegére jellemző fekete fejjel és nyaki résszel, feltűnő fehér orcával, igazán megkapó látványt nyújt. Testének felső része olivazől színü, aésó része sárga. Nyáron főkent rovarokat fogyaszt, télen viszont kiegészíti olajos magvakkal. Télen megjelennek a madáretetők környékén is. Kicsinyeiz hernyókkal, rovarokkal táplálja.

Kék cinege

Hazánkban a széncinegéhez hasonlóan ugyan azokon a helyeken találhtóak. Egyezik az igényük fészkelés szempontjából. Táplálékát főként hernyók, pókok és lószúnyogok jelentik, fiókáit is ezekkel az állati táplálékokkal eteti, télen magokat fogyaszt.

Valamivel kisebb a széncinegénél testsúlya 9-13 gramm, hossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-20 cm, hím és a tojó között méretben és a tollazat színében sincs eltérés. Sok alfaja is ismert ezeknél kisebb eltérés látható ar alapszíneknél. Könnyen beazonositható a kék fejtetővel, kék szárnyival és kék farokvégéről. Csőre, torka, és fehér arcfoltjait közrefogó szem- és nyakszalagja fekete, hasa sárga színű, háta és szárnyai zöldes árnyalatúak.

Annak ellenáre, hogy kis termetü és aranyos kinézete van igen agresszív tud lenni. A széncinegékkel harcban állhat a fészkelő helyekért és a táplálékér is. Még szerencs, hogy a kék cinege megelégszik a szűkebb bejáratu odukkal is.

Barátcinege

Ö a harmadik legnagyobb a cinege fajok közül. Nálunk a középhegység erdeiben él. Télen viszont közelebb jönnek a lakott területekhez is. Madáretetőkkel segithetjünk a táplálékuk biztositását. Leginkább atermészetes odukat kedveli. Sokkal egxszerübb a tollazata az előbbieknél, viszont ugyancsak kellemes látvány.

Testhossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 18-20 cm, testtömege 10-13 gramm. Háta, farka és szárnyai sötétebb, míg hasa és begye világosabb barna. Fehér arcfoltját tarkóig nyúló, fekete sapkája és torokcsíkja fogja közre.

A lombkorosából nyeri legtöbb táplálékát, amik rovarok, hernyók, van rá példa, hogy a talajon keresgélve szerzi a táplálékát. Ha már kevesebb a felhozatal a rovarok, hernyókból télen magvakat és bogyókat is gogyaszt. A kicsinyek rovarokat kapnak.

Fenyvescinege

Főként fenyőerdőkben költ, de lombelegyes társulásokban és mesterséges zöldfelületeken is megjelenik. Azon kertvárosokban ahol sok fenyőfa van olykor ott is megfigyelhetőek. Nem vonuló madarunk, de télen a többiekkel együtt kóborol. A madáretetőket is olykor felkeresik. Mindegyy, hogy mesterséges vagy természetes az odu megfelel neki.

Legfőbb táplálékuk a fenyőkön található rovarok, télen ugyancsak bogyókkal és különbféle termésekkel kiegészíti a táplálékot. A testhossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-21 cm, testtömege 8-10 gramm. Sok alfaja van egészen változatos színekkel. Léteznek sárgás és fehér alapszínű, barna, olajzöld és szürke hátú alfajok is. Az összes alfajra jellemző az arcfolttal megegyező színű tarkófolt, amit a fekete sapka keretez, illetve a széles, fekete toroksáv.

Kormosfejű cinege

A kőltési időszakon kívül gyakran kóborol, állandó madarunk. A tápláléka legnagyobb részét a rovarok alkotják amelyeket a fa lonbkoronájából szednek.

Hazánkban két alfaja van, az egyik az ország nyugati részén, a másik az Északi-középhegységben él. Hasonlósága a barátcinegével azt mondhatjuk majden ugyan az

a két madár, kevés ami megkülönbözteti egymástól. Olyannyira hasonlóak, hogy a két fajt csak az ezer nyólcszázas években különitették el egymástól.

Testhossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-21 cm, a hímek tömege 10-14 gramm, míg a tojóké 8-13 gramm. A hím és a tojó tollazata egyforma, a tojó kicsit kisebb. Tollazata barnás színű, a háta sötétebb, hasa világosabb, szürkés.

Feje tetején fekete sapka és torkán ugyanilyen színű sáv látható, amelyek világos arcfoltjait keretezik. A barátcinegétől nagyobb feje és a szárnyon látható matt terület különbözteti meg, illetve torokfoltja is nagyobb valamivel rokonáénál. A kormosfejű cinege olyan fenyvesekben fészkel, ahol öreg, odvasodó fák is vannak. Puha, korhadó fába maga is kialakíthat költőüreget, de kész odvakat is elfoglal. Fészkét növény szöszökből, mohából és állati szőrökből építi.

BÚBOS CINEGE

Búbos cinege

Hazánkban szórványosan fészkelő madár, a fenyvesekben költ. A nyugati határvidéken vannak a legtöbben belőlük. A többi cinegéhez hasonlóan állandó madár nálunk, de ö is hajlsmos a kóborlásra. Tápláléka is ugyan az mint éltalában a cinegéknek, nála is főleg fenyőfán lévő rovarok a fák lombkoronájából és magvakkal való kiegészités itt is meg van.

Testhossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-20 cm, míg testtömege 10-13 gramm. A két nem között nincs különbsés, nagyon szép a tollazatuk. Háta háta barna árnyalatú, hasa némileg világosabb, a begy felé egészen kifehéredik. A fekete szem-, torok- és nyakszalagok ennél a fajnál is jelen vannak, igaz a szem feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V alakú sáv nem olvad a nyakszalagba. Az arcrész fehéres halványbarna színű, míg a fej tetejét díszítő bóbita feketébe hajló sötétbarna, világos peremű apró tollakból áll.

Hazánkban évente kétszer költ, természetes vagy mesterséges odúban, puhább, korhadó fába saját maga is készít odút.