A harkálypinty

Szaporodáskor fekete, a szaporodási időszakon kívül olíva- és világosbarna színű, fiatalon rózsaszínű. A hímek és a nőstények egyformán néznek ki, a felső részek olajbarnától a melegbarnáig terjednek, kevés csíkozással, az alsó részek pedig krémszínűtől a sárgásig terjednek, a mell felső részén enyhe csíkozással.

A harkálypinty tápláléka főként gerinctelenekből áll, de különféle magvakat is tartalmaz. A harkálypintyek, sok más madárfajhoz hasonlóan, párban költöznek, és a kicsinyeket a kirepülésig gondozzák. A harkálypintyek legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy képesek eszközöket használni a táplálékszerzéshez. Ez a viselkedés arra utal, hogy magasan specializált kognitív képességekkel rendelkeznek. A harkálypintyek azt is kimutatták, hogy a társas tanulás révén képesek új viselkedési módokat tanulni az eszközhasználat terén. A harkálypintyek nem minden populációja használ egyformán gyakran szerszámokat, mivel ezt befolyásolja az a környezet, amelyben élnek.

Leírás

A harkálypintyek súlya 23 és 29 g között mozog, és körülbelül 15 cm hosszúak. Bár a nyelvük meglehetősen rövid, a többi Darwin-pintyfajhoz képest viszonylag hosszú csőrrel rendelkeznek.

Táplálkozás

A harkálypintyek tápláléka főként a fák hasadékaiban és azok környékén található ízeltlábúakból áll. Mind a kifejlett rovarokat, mind a lárvákat fogyasztják, amelyek gyakran a fák és bokrok belsejében találhatók. Az ágak csipegetésének szokása hasonlít a harkályok fatörzsön való dobolásához. A fakopáncsbogár lárvák táplálékuk egyik alapanyaga, Emellett gyakran táplálkoznak lepkékkel, hernyókkal és tücskökkel is. Táplálékuk másik jelentős részét gyümölcsök és magvak teszik ki, ami a harkálypintyeket fontos szórókká teszi.

Szaporítás

A harkálypintyeknél nincsenek morfológiai különbségek egyik nem között sem, mivel monomorfikusak. A harkálypintyek fészkük építőanyagaként főként mohát, zuzmót és füvet használnak. A 2 hetes keltetési időszak alatt, amikor a nőstények a tojásokon ülnek, a hímek a közelben tartózkodnak, gyakran etetik a nőstényeket.

A nőstény harkálypintyek általában 2-3 tojást raknak. A hímek és a nőstények egyaránt részt vesznek a fiókák etetésében a kikelés napjától kezdve egészen addig, amíg azok önállóvá nem válnak. A harkálypinty fiókák a kikelés után körülbelül 2 héttel kirepülnek.

Érdekességek

A harkálypintyek egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy képes egy gallyat, botot vagy kaktusztüskét eszközként használni. E viselkedés miatt kapta a szerszámhasználó pinty és az ácspinty beceneveket. A pinty a szerszámot arra használja, hogy gerinctelen zsákmányt, például lárvákat távolítson el a fák réseiből.

A harkályoknak erős csőrük van a fák fúrásához és dobolásához, valamint hosszú, ragadós nyelvük a táplálék kiszedéséhez. A szerszámhasználati képesség magasan specializált kognitív képesség, mivel az állatnak a környezetében talált két idegen tárgy között kapcsolatot kell létrehoznia és felismernie. A szerszámhasználat egy magasan specializált kognitív képesség, mivel az állatnak a környezetében talált két idegen tárgy között kapcsolatot kell létrehoznia és felismernie.

A harkálypintyek az általuk használt szerszámok megépítéséhez különféle anyagokat képesek felhasználni, és képesek a megtalált szerszámokat úgy módosítani, hogy azok hatékonyságát maximalizálják. A harkálypintyek különböző botokat vagy tüskéket is kipróbálhatnak egy helyen, mielőtt megtalálják azt, amelyik képes elérni és kihúzni a zsákmánytárgyat.

A harkálypintyek szerszámhasználatának gyakorisága nagyban függ attól, hogy nedvesebb vagy szárazabb környezetben élnek-e. A nedvesebb környezetben élő harkálypintyek ritkán használnak szerszámot, mivel a zsákmány sokkal bőségesebb, ezzel szemben a száraz területeken élő harkálypintyek sokkal gyakrabban alkalmaznak szerszámot, a száraz időszakban a harkálypintyek a zsákmány akár 50%-ának megszerzéséhez is használnak szerszámot a táplálékszerzés során.

Az eszközhasználat lehetővé tette a harkálypintyek számára, hogy olyan zsákmányt is megszerezhessenek, amelyet rövid nyelvükkel egyébként nem tudnának elérni. Úgy gondolják, hogy ez a viselkedés a Galápagos-szigetek száraz és instabil környezeti viszonyainak keménysége miatt alakult ki.