A kék cinege

Ez a fürge, akrobatikus madár az ógörög kuanos szóból kapta nemzetségnevét, a Cyanistes-t, ami "sötétkéket" jelent, és egyetlen más brit citerának sincs kék tollazata.

A fészkeket általában fák odvaiban vagy mesterséges dobozokban készítik, de találtak már fészket levélszekrényekben, sőt utcai lámpákban is.

A kék vércse, amely általában állandó és nem vándorló madár, széles körben elterjedt és gyakori állandó költő egész mérsékelt és szubarktikus Európában és a nyugati palearktikumban lombhullató vagy vegyes erdőkben, amelyekben nagy a tölgyesek aránya. Általában fák odvaiban fészkelnek, bár szükség esetén könnyen alkalmazkodnak a fészkelődobozokhoz is. A fészkekért és a táplálékszerzésben fő riválisa a nagyobb és gyakrabban előforduló cinege.

Az eurázsiai kékcinege a rovarokat és a pókokat részesíti előnyben. A költési időszakon kívül magvakat és más növényi eredetű táplálékot is fogyasztanak. A madarak akrobatikus képességeikről híresek, mivel táplálékkeresés közben képesek a fák és bokrok legkülső ágaiba kapaszkodni és fejjel lefelé lógni.

Leírás

Az eurázsiai kékcinege általában 12 cm hosszú, szárnyfesztávolsága mindkét nem esetében 18 cm, súlya pedig körülbelül 11 g. A tipikus eurázsiai kékcinegének azúrkék koronája és sötétkék vonala a szemen keresztül halad, és a fehér arcot az állig körbeöleli, ami nagyon jellegzetes megjelenést kölcsönöz a madárnak. A homlok és egy sáv a szárnyon fehér.

A tarkó, a szárnyak és a farok kék, a hát pedig sárgászöld. Az alsó rész többnyire kénsárga, a hasán egy sötét vonallal - a sárgaság a táplálékban lévő magas karotinpigment-tartalom miatt elfogyasztott sárgászöld hernyók mennyiségére utal -, a csőr fekete, a lábak kékesszürkék, az íriszek pedig sötétbarnák. A nemek hasonlóak és emberi szemmel gyakran megkülönböztethetetlenek, de ultraibolya fényben a hímeknek világosabb kék koronájuk van. A fiatal kékcinegék feltűnően sárgábbak.

Tenyésztés

A kékcinege fészkel bármilyen alkalmas lyukban, fában, falban, tuskóban vagy mesterséges fészkelődobozban, gyakran a házi verébekkel vagy a nagycinegékkel versengve a helyért. Kevés madár fogadja el szívesebben a fészkelődoboz nyújtotta menedéket; évről évre visszatérnek ugyanabba az odúba, és amikor az egyik pár elpusztul, egy másik veszi birtokba.

A költési időszak alatt a nőstény kékcinege végzi a teljes költést, a hím azonban ez idő alatt eteti a nőstényt. A fészekrakási időszak alatt mind a nőstény fészekalj látogatottsága, mind a hím táplálkozási aránya magasabb a reggeli órákban, majd a nap folyamán csökken.[16] Bár a kékcinege társasan monogám, rendszeresen végez páron kívüli párzást más egyedekkel.

A tojások 14-18 mm hosszúak és 10,7-13,5 mm szélesek. Úgy tűnik, hogy a tojások mérete főként az egyes nőstények méretétől, másodsorban pedig az élőhelytől függ, a kisebb tojások nagyobb magasságban találhatók. A fészekalj össztömege a nőstény madár súlyának másfélszerese is lehet.

Életmódja

A faj igen hasznos kis rovarpusztító, kedvelt táplálékát lepkehernyók, pókok, poloskalárvák, lószúnyogok, bársonylegyek képezik. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt; ilyenkor rendszeresen felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.

Az eurázsiai kékcinege számos rovarral táplálkozik, bár előszeretettel fogyasztja a különböző fák fiatal rügyeit, különösen akkor, amikor kevés a rovarból álló zsákmány, és a rovarok reményében akár darabokra is tépkedheti azokat. Számos lepkeszúnyogfajnak, köztük a fakopáncslepkének is jól ismert ragadozója. Egyetlen faj sem pusztít azonban több takácsatkát és levéltetűt, sok növény legnagyobb ellenségét. Elveszi a levélaknázó lárvákat és a zöld tortrixmolyokat.. A család minden tagjához hasonlóan a magvakat is megeszi.

Hang

Az eurázsiai kékcinege egész évben éneket és hívásokat használ. Az énekeket főként késő télen és tavasszal használják a terület védelmére vagy a társak vonzására. A hívásokat több okból is használják. A hívások használatának legfontosabb motivációja a más eurázsiai kékcinegékkel való kommunikáció. A fákon lévő helyzetükről a kontakthangok segítségével tájékoztatják egymást. Riasztási hangokkal figyelmeztetnek másokat (beleértve más fajokhoz tartozó madarakat is, mint például a cinege, a vörösbegy vagy a fakopáncs), ha ragadozók vannak a közelben.

A szitkozódást például akkor alkalmazzák, ha földi ragadozót (pl. rókát, macskát vagy kutyát), alacsonyan repülő ragadozót vagy ülő baglyot észlelnek.[ Néha ezt követi a mobbing viselkedés, amikor a madarak rajokba tömörülnek, hogy a ragadozóval szemben fellépjenek. A riasztófüttyszó a többi madarat figyelmezteti a levegőben potenciális veszélyt jelentő egerészölyv, szirti héja, közönséges ölyv vagy más repülő ragadozó közelségére.

A magas hangú "zeedling" hangok sorozatát mindkét partner adja a párzás előtt és közben. A kolduló-kiáltást a fiatal egyedek használják, hogy táplálékért könyörögjenek a szülőktől.

Szaporodás

A kék cinege első tojásait április elején, jellemzően pár nappal korábban rakja, mint a széncinege. Általában 6-14, nagyon ritkán 15 tojást rak, melyeken a tojó 14 napig ül, hideg esős tavaszokon a kotlás akár 21 napig is elhúzódhat. A kék cinege szaporodása különféle természetes és mesterséges erdőkhöz kötődik, mivel fészkét faodvakban rendezi be. Gyakori vendég a kihelyezett fészekodvakban.

Az elfoglalt odvakban gyökerekből és fűszálakból építi fel fiókái jövendő lakhelyét, amit mohával és szőrszálakkal puhán kibélel. Évente kétszer költ. A költés ideje április–július között van. A kikelő csupasz és vak fiókák fészeklakók, de alig 18-22 napon belül kitollasodnak és kirepülnek. Addig gondos szüleik különféle ízeltlábúakkal, különös szeretettel lárvákkal táplálják őket.