A szajkó az erdők segítője

Külső jellegzetes jegyei között megfigyelhetjük a tömzsi fekete csőrt, a vastag fekete bajuszt és a fekete-fehér szárnyak mintázatát, a vállon kék foltokkal.

A fehér far általában jól látható repülés közben. A madárvilág egyik leglátványosabb színe hazánkban a szajkó kék szárnytolla. Jellemzően meglehetősen félénk és ritkán látható, de néha a nyílt terepen táplálkozik. Gyakran látják átrepülni az utakon. Jellegzetes hangja a száraz "scaaaaak", valamint változatos búgó és huhogó hangok.

Hangutánzó képessége közismert, legtöbbször az ölyv vijjogását hallatja. Riasztóhangjára az erdő legtöbb állata felfigyel. Hazánkban nem védett, augusztus és február között vadászható faj. A hazai állomány nem vonul, de időnként északi és keleti madarak jelennek meg nálunk, elsősorban a téli hónapokban. Fészekrabló szokásai miatt természetvédelmi és vadgazdálkodási megítélése ellentmondásos.

Elnevezései

A közismert „szajkó” név mellett nevezik még szárnyas erdésznek és az erdő bohócának de mátyásmadárnak is. A „Mátyás! Mátyás!” - hangra emlékeztető, jellegzetes kiáltása miatt kapta ez utóbbi nevet. Az erdő bohóca elnevezés pedig abból ered, hogy (a seregélyhez hasonlóan) képes hangutánzásra.

Élőhelye, költése

Észak-Afrikában és Eurázsia számos területén több alfaja elterjedt. Hazánkban a középhegységi és dombsági tölgyesekben fordul elő leggyakrabban, de az alföldi erdős területek, parkok, kertvárosok is alkalmas élőhelyek számára. Évente egyszer költ, amikor 5-6 tojást rak, amelyeket 16-17 nap alatt költ ki. Fák, bokrok ágrendszerébe gallyfészket épít, melynek belsejét puhább anyagokkal béleli. A fiókák három hetes koruk körül elhagyják a fészket. Mindenevő madárak, rovarokat és más gerincteleneket, kisemlősöket, madártojásokat madártojásokat, fiókákat fogyasztanak. Téli tápláléka főleg a bükk- és tölgymakk.

Az erdők segítője és pusztítója is egyben

Jelentősége abban rejlik, hogy a bükk és tölgy makkot az avar alá dugdossa, így képez magának téli élelemtartalékot. Ősszel 5–7 makkot is tarthat egyszerre a torokzacskójában, a nyolcadikat a csőrébe fogja, és úgy repül a zsákmánnyal. Az elrejtett makk gyakran kicsírázik, és fejlődésnek indul, ezzel akaratlanul fákat ültet, segíti az erdők természetes felújulását. Több száz méterre képes elszállítani a makkot, így az öreg tölgyfától nagyon nagy távolságokban is megjelenhet tölgy újulat. A szajkónak ezzel fontos szerepe van a felhagyott parlag területek beerdősülésében, a tájidegen fafajú erdők (fenyvesek, akácosok stb.) természetes átalakulásában. A szajkó gyakorlati megítélése mégis ellentmondásos: jelentős mennyiségű állati táplálékot is fogyaszt, a madárfészkek kifosztásával pedig érzékeny károkat okoz természetvédelmi és vadgazdálkodási szempontból is.

Veszélyeztető tényezők

Nem védett, gyakori faj, de ökológiai, erdészeti szerepe jelentős, ezért élőhelyének, táplálékformáinak fenntartása indokolt.

Faj-specifikus kezelések

A holtfa arányának növelésével elősegítjük a holtfában élő rovarok jelenlétét, ezzel pedig gazdagítjuk a szajkó táplálékkínálatát. A szajkó számára kedvező élőhelyek létrehozása hozzájárul maguknak a tölgyeseknek a természetes felújulásához.

A szajkó tartása

A vadon élő szajkó meglehetősen félénk, óvatos madár, a megszelidített ugyanakkor kíváncsi és érdeklődő. A kiváló hangutánzó képességére felfigyelve, falun és a vásárokban már régen is tartották kedvtelésből. Ezek a fiatal, emberhez szokott madarak annyira szelídekké váltak, hogy nyugodtan el lehetett engedni őket, nem repültek el a porta közeléből. Ha valaki tenyészteni szeretné a szajkót és a fiókákat pedig gyűrűzni akarja, akkor 6,5 milliméter belső átmérőjű zárt gyűrűre lesz szüksége. Etetésük nem jelenthet különösebb gondot, érdemes azonban arra odafigyelni, hogy a hústól az ürülékük meglehetősen szagos lesz.

A kedvtelésből tartott szajkó etetése

Házikoszttal etethető, amelyhez az alapot főtt krumpli, tészta vagy rizs adja, ez teszi ki keverék felét. A másik fele 30% reszelt keménytojás, 10% kockára vágott alma vagy bármi idény jellegű gyümölcs és 10% gammarus, azaz szárított rákocskák, amelyet teknős eleségként szerezhetünk be.