A tasmán ördög

A vadonban átlagosan 3-4 évig élt az 1990-es évek végéig, amikor egy harapás útján terjedő halálos rákos megbetegedés pusztítani kezdte a populációkat, elsősorban a felnőtt egyedeket. A Devil Facial Tumor Disease (DFTD), egy lágyszöveti daganat, amely általában a fejen jelentkezik először, és a tünetek megjelenésétől számított 6 hónapon belül változatlanul halálos kimenetelű. A DFTD megjelenése óta eltelt 20 év alatt a S. harrisii a "legkevésbé aggályos" fajból

Az újabban Tasmániára korlátozódó Sarcophilus harrisii a dasyuridák között nagy mérete (felnőtt állatok > 5 kg), fekete bundája, általában gyémánt alakú jegyekkel a mellkason, a vállon vagy a faron, masszív nyaka és feje, rövid, széles pofája és robusztus, csonttörő fogazata révén különbözteti meg magát. Egyetlen más élő dasyuridát sem lehet vele összetéveszteni e kritériumok bármelyike alapján.

Jellemzők

A tasmán ördög a legnagyobb élő ragadozó erszényes, feltételezve, hogy a Thylacinus cynocephalus 1936 óta kihalt. A S. harrisii rövid, fényes fekete bundája (30 mm hosszú), puha védőszőrzettel és ritkás, puha aljszőrzettel. A hónalji szőrzet vékony, a fülön lévő szőrzet pedig, ha van, rövid és finom. A farok szőrzete körülbelül 60 mm hosszú. Az idősebb állatoknál, különösen a hímeknél a szőrzet elvékonyodik az arcon, a farkon és a faron.

A tasmaniai ördög hossza 52-80 centiméter, farokhossza 23-30 centiméter és testtömege 4-12 kilogramm. Teste erős és zömök, akár egy kis medvéé. Feje széles és tömör, végtagjai rövidek, farkát változó hosszúságú szőrzet borítja. A hím nagyobb, mint a nőstény. Bundája vastag és fekete; nyakát feltűnő fehér gyűrű, vállát, törzsét és farkát fehér foltok díszítik. Füle rózsaszín és csupasz. Mivel húsevő, erős állkapcsa van. A legnagyobb erszényes ragadozó, amely mérete egy kisebb kutyáé, de tömzsi és izomzata fejlett. Jellegzetes a fekete szőre, átható bűze, ha izgatott, hangos sikolya és vad étkezési szokásai. Vadászik és dögevő állat, emellett közösségi étkezésekben is részt vesz.

Egyes egyedek szőrzetének színe határozottan vöröses árnyalatú, ami a farok és a fülek körül szinte vöröses lehet. A gyémánt alakú fehér foltok, amelyek leggyakrabban a mellkason, majd a faron, legkevésbé pedig a vállon és a bordákon találhatók, igen változatosak és egyediek. A S. harrisii körülbelül 13%-a teljesen fekete (Pemberton 1990). A kistestű, zömök kutya méretű S. harrisii rövid lábú, farka fele olyan hosszú, mint a feje és a teste, széles feje vastag nyakon ül, és kerekded fülei vannak (1. ábra). A zsír a farokban tárolódik, amely a nagy hímeknél a tövénél több mint 50 mm széles is lehet, és általában a tövétől 50-60 mm-re a legvastagabb.

A sebek és hegek gyakoribbak a hímeknél, mint a nőstényeknél, valószínűleg a táplálékért folytatott versenyben, valamint a párzási konfliktus során a párzással és más konkurens hímekkel való konfliktus során kialakult agresszió eredménye. A pofán ejtett sebek életveszélyesek lehetnek, az állkapocs izmai leszakadnak, és a fogak szabadon maradnak. Az idősebb állatok farka gyakran erősen sebhelyes és néha megrövidült, mintha leharapták volna.

Életmódja

Az állat magányos, de nem territoriális, és éjjel aktív. Ha megtámadják, vagy ha a fajtársait akarja elkergetni a dög mellől, hangos, rekedt morgással és fogcsikorgatással próbálkozik megfélemlíteni az ellenfelét. Ezen tulajdonságai és külső megjelenése miatt nevezték el ördögnek.

Tápláléka növények és kisebb emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, rovarok és dögök a csontot is elfogyasztja. Az erszényes ördög 5-8 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget 2 éves korban éri el. A párzási időszak április–május között van. A vemhesség 21 napig tart, ennek végén 20-30 alulfejlett kölyök születik, de csak 2-4 utód jut be az erszénybe. A nőstény 7-8 hónapig szoptatja kicsinyeit. Amikor a kölykök kinőtték az erszényt, néha az anyjuk hátán vitetik magukat.

A tasman ördög körülbelül 400 évvel az 1788-as európai megtelepedés előtt kipusztult az ausztrál kontinensről.

Tasmania lakói kártékony állatnak tekintették, mivel csökkentette a marhaállományt, és egészen 1941-ig vadászták, amikor az állatot hivatalosan védetté nyilvánították.

Jó hír a tasmán ördögről

2022. 06. 11. Vadon élő nőstény tasmán ördögök (vagy más néven erszényes ördögök) erszényeiben eddig kilenc apró ragadozót fedezett fel az Aussie Ark természetvédő szervezet, amely a szaporulat további növekedését várja az elkövetkező hetekre – számol be az MTI. Az agresszív, nyolckilósra is megnövő erszényes állat az ausztrál kontinensen 3000 éve kihalt, és 2020-ig csak az Ausztráliához tartozó Tasmánia szigetén szaporodott, ahol azonban egy fertőző rákbetegség veszélybe sodorta a létét.

Az Aussie Ark tenyészprogramot indított az erszényes ördög megmentésére, és más természetvédő szervezetekkel összefogva 2020-ban a fekete 28 olyan példányát telepítette be a Sydneytől északra fekvő Barrington rezervátumba, amely nem mutatta betegség jeleit. A védett területen teljesen szabadon élő ragadozók már 2021-ben utódokat hoztak világra, szakértők szerint pedig az idei szaporulat meghatározó lesz a tenyészprogram hosszú távú sikere szempontjából.

Az apró és teljesen csupasz állatok megszületésük után az anya erszényébe másznak, ahol a tejmirigyeken csüngve lassan felcseperednek, és mintegy 100 nap után elhagyják az erszényt. A tejmirigyek korlátozott száma miatt nagy alom esetén is legfeljebb négy kölyök képes életben maradni.